Balassi Táncegyüttes

A Balassi Táncegyüttes története 1947-ben kezdődött, amikor is egy cserkészcsapat tagjai úgy döntöttek, hogy táncolni kezdenek. Azóta 70 év telt el, melyre büszkén emlékeztek a táncegyüttes tagjai egy gálaműsorral.

Egykori és jelenlegi táncosokkal ünnepelte 70. születésnapját a békéscsabai Balassi Táncegyüttes. A két teltházas ünnepi előadásnak a Jókai Színház adott otthont. A műsorok összeállítása nem volt könnyű feladat.

Több, mint 170 táncos lépett színpadra az ünnepi műsor során, melyet már visszavonult- és jelenlegi tagok, valamint a Hétpróbás Néptánciskola növendékei közreműködésével adtak elő.

Említésre méltó színpadi megoldásoktól sem volt mentes a műsor – az első tánc, egy román népszokáshoz köthető tánc, a turkajárás volt, mely az árnyjátéktól a bábokig felsorakoztatta a színpadi lehetőségeket.

Hatalmas sikert aratott mindkét előadás, a táncegyüttes tagjai pedig fáradtságot nem kímélve táncolták át magukat a táncház következő hetven évébe.

A Húsvéttal kapcsolatos magyar népszokások mára már egyre halványodnak, így manapság ezekből már csak a húsvéti sonka, a kolbász és a kölni maradtak fenn, a fiatalok körében pedig a locsolóvers szavalás. Ezzel szemben régebben a lányokat kirángatták az udvarra vagy az utcára és egy vödör hideg vízzel locsolták le. A Balassi táncegyüttes ezt a hagyományt akarja életben tartani.

A locsolkodás eredete három különböző teóriára vezethető vissza. Egyrészt szinte biztos, hogy a locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, a vízzel való megintés pedig a kereszténységre utal. Eredetének harmadik lehetősége pedig visszavezethető arra a legendára is, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat.

Magyarország mellett ez a népszokás még ismert Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában és Lengyelországban is.

A Balassi Táncegyüttes és a Jókai Színház korábban már több produkcióban is együtt dolgoztak. Seregi Zoltán színházigazgató szerint, ha egy ilyen táncegyüttes van a városban, mint a Balassi, akkor azzal érdemes együtt dolgozni és közösen létrehozni egy új produkciót.

 

A cél az volt, hogy olyan történetet vigyenek színpadra, ami a kicsiknek szól, amit ők is megértenek. Így jött létre az Állat(i) mese, mely igazából egy emberi történet, csak mi hajlamosak vagyunk az állatokra kivetíteni a saját tulajdonságainkat.

 

Ifj. Mlinár Pál rendező-koreográfus elmondta: 

„Régen, már egy éve kipattant ez az ötlet, de hogy pontosan honnan indult arra már nem igazán emlékszem. De valami olyasmi volt, hogy gondolkoztunk azon, hogy mi lehet az a téma, ami a gyerekeknek megfogható és ebből a szempontból az állatvilágba való belépés az egy nagyon hálás szerepkör, hiszen a gyerekek nagyon szeretik az állatokat. És az által, hogy emberi történet van egy ilyen állat köntösbe bújtatva a gyerekek számára sokkal szerethetőbbé válik az egész történet.”