Hibaüzenet

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls _menu_load_objects() függvényben (/home/csabatvh/public_html/includes/menu.inc 579 sor).

Változó idők: ezzel a címmel nyílt kiállítás a Pándy Galériában.

Változó idők címmel N. Takách Lászlónak nyílt kiállítása a Pándy Galériában. A tárlat a budapesti alkotó teljes életpályáját felöleli: a falakon az elmúlt fél évszázad termésének legjava látható.

N. Takách, azaz Nemes Takách László első ránézésre talán nem is lehetne más, mint művész, mint alkotó. Egy kicsit mindannyian szeretnénk olyan önkifejezőek lenni, mint a festők, írók, művészek. A képzőművész, N. Takách László nem csak megmutatta kedvenc képét, de el is mondta:  egyik nap valamiért feszülten ment haza, neki kezdett rajzolni és egy fél óra múlva már kész is volt az alkotás. A képet látva már nem is tudta, milyen érzés uralkodott benne, amikor nekikezdett, de azt érezte, a benne lévő feszültség a kép szereplőjén lett látható.

- Hát itt, aki mellettem látható, ez a gonosz, rosszindulatú, csavaros eszű. Akire rettenetesen, nagyon lehet haragudni, azt hiszem szeretni nem nagyon lehet őt. - mondta el N. Takách László, képzőművész

Változó idők. A cím a közel fél évszázadot átölelő emlékek megjelenítéséből fakad. A művész kezébe 1981-ben került valami maradék fehér, angolvörös és permanent narancs olajfesték. Ez az anyag kenhető volt és illatos. Megszerette. Hamarosan kiderült, hogy a megfeszített vászonra festésnek megvan a maga ritmusa, külön öröme. Akarva akaratlanul, bővült a felhasználható eszköztár, az addigi zsírkréta, grafit, tempera és akvarell mellé jött az olajfesték. Érzéseinek kifejezése egyedi, képei mindenkiből más gondolatokat szabadítanak fel. Az eklektikus képek megalkotása igen összetett feladat.

- Az ember nem tudja a saját kezét, kéz fejét megrajzolni, és ezért megfogtam a lánykámat, hogy tartsa már így a kezét, csak hirtelen az nem jutott eszembe, hogy az én lányom akkor volt 7. osztályos, ez pedig itt egy öregember keze. Úgyhogy át kellett fogalmaznom. Szerintem ez nehezebb volt, átfogalmazni egy kislány kezet öregember kezévé, minthogyha csak megpróbáltam volna elképzelni. - hangsúlyozta N. Takách László

Arra, hogy mi inspirálja egy igazán érdekes hasonlattal válaszolt a művész.

- Felrakok egy vásznat és azon elkezdek dolgozni, akkor az ecset húzásoknak, vagy ecset döféseknek kialakul egy ritmusa, a vászon dobként pereg. Ez az embert hajtja is a munkára. Úgyhogy ez majdnem olyan, mint egyfajta tánc, az ember hátra kell, hogy lépjen, hogy lássa, hogy mit csinál, előre kell lépni, és akkor jön a dobpergés. - emelte ki N. Takách László

Minél több a dobpergés, annál több a maradandó emlék. Kívánunk még sok vászon előtti koncertet, hogy azután nekünk is vizuális élményekben legyen részünk.

GallériaVideó

Új hozzászólás